Prológus

A hegyekből tartottunk hazafelé. A szerpentinen szinte hajtűkanyarokat kellett bevennünk. De Marsha, a nevelőanyám eddig biztos kézzel vezette az autót. Úgy tűnt nem történhet semmi baj. Csöndben kuksoltam a hátsó ülésen. Fülemben fülhallgató, ordíttattam a zenét, hogy még véletlenül se kelljen Marsha és Mara, a nővérem veszekedését hallgatnom. Mostanában csak tőlük zeng a ház, egy cseppet sem voltam kíváncsi az újabb összecsapásra.

Marsha egyszer csak Mara felé fordította a fejét, megfeledkezve vezetési tevékenységéről. Ekkor hirtelen, mintha elhomályosult volna a kép, köd ereszkedett a látóterem szélére. Egy nőt láttam az úton állni. Sötét haja lobogott a hűvös szellőben, és egyáltalán nem úgy nézett ki, mint aki a közeljövőben távozni készül az útközépről. Ijedten sikoltottam fel:

- Vigyázz! – nem tudtam, hogy ez most Marshának vagy az ismeretlen nőnek szól, csak azt, hogy ennek nem lesz jó vége. A köd hirtelen szállt fel a látókörömről

Marsha, bár nem látott semmit, a fékbe taposott és elrántotta a kormányt. A fejem az ablaknak csapódott. Mikor hirtelen újra az út került a látóterembe egy pillanatra, a sötéthajú nőt már nem láttam sehol. Hatalmas ütést éreztem a koponyámon és minden elsötétült.